A tolnai dombság területén a középkorban széles mocsaras völgyet alkotva kanyargott a Sió, melynek árteréből kiemelkedő egyik szigetén emeltette földesúri szállásul a vár korai magját Döröcske nembeli Salamon fia, Simon báró.

Az 1341-ben királyi kezelésbe került váruradalmat Nagy Lajos juttatta adományként a bizalmas udvari hívei közé tartozó Lackfi főnemesi család kezébe. A főúri család vesztét az okozta, hogy Luxemburgi Zsigmond került a magyar trónra. Zsigmondtól fokozatosan eltávolodtak, majd a törökkel vívott vesztes nikápolyi csata után nyíltan is Nápolyi László trónkövetelő táborához csatlakoztak. Így 1397-ben sorsuk bevégeztetett, a szlavóniai Körös városában az uralkodó hívei rájuk rohantak és meggyilkolták mindkét Lackfit, a birtokaik után Simontornyainak és Csáktornyainak nevezett férfiúkat. Az uralkodó meghálálta a trónja megtartásáért elkövetett gaztettet, így rövidesen Simontornya váruradalmát Kanizsai János esztergomi érseknek és rokonainak adományozta. 1426-tól ismét a királyé, aki zálogba adta a Garai famíliának, kiknek tulajdonában maradt egészen férfiágon való kihalásukig. Fénykora a XVI. század első évtizedére tehető. Ekkor emelték téglából a vaskos öregtornyot, mellette az új kaputornyot, de a palotaszárnyak is reneszánsz homlokzatot kaptak, bábos korláttal ékesítve. Inkább minden kényelemmel ellátott főnemesi rezidenciának, mint várnak számított, így az ország középső területeit viharos gyorsasággal megszálló török csapatok 1544-ben könnyűszerrel elfoglalták. A hosszú török uralom végét Badeni Lajos őrgróf seregének felvonulása jelentette 1686 szeptemberében, mivel a vár kicsiny védőserege meghódolt előttük. A XVIII. század elején tervbe vették felrobbantását, de a Habsburg-hű Styrum-Limburg család kérelmére épségben hagyták. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban ismét ágyúdörgéstől, fegyverzajtól vált hangossá a vár tömbje, ami többször is gazdát cserélt a hadiszerencse forgásának köszönhetően.

Miután a harcokban már nem volt többé feladata, előbb bőrgyár működött, majd szükséglakásokat alakítottak ki falai között. Végül az 1974-ben kezdődő régészeti feltárás és helyreállítás óta ismételten látogatható a történelmi viharokban oly sokat szenvedett középkori vár.