Szatanek József

Vártúrák Kelet-Szlavóniában I.

Bellye (Belje/Bilje), Savoyai Jenő herceg vadászkastélya

Bevezető helyett

Tisztelt Olvasó! Jelen cikk, talán egy leendő sorozat első részének tekintendő, mely Frankovics György szerkesztő úr ötletén, ösztönzésén alapul, s aki a reményeim szerint, kellő támogatást is ad ahhoz, hogy a minden kezdetet jellemző nehézségeket leküzdve, az Olvasót egy olyan területtel ismertethessem meg, ami bár sokakat érdekelhet, de ez idáig nem kaptak róla elegendő felvilágosítást. A tervezett sorozatban, Horvátország keleti felében, azaz Kelet Szlavóniában található várakat, várkastélyokat szeretném bemutatni, azokat, amelyek legalább oly állapotban fennmaradtak, hogy egy Pécsről kiinduló, egynapos kirándulás keretében is érdemes legyen felkeresni őket. Minden célponthoz mellékelek egy autós-, és egy 1:25000-es katonai térképrészletet, valamint egy, a modern kor követelményeinek is megfelelő un. GPS. koordinátasort, s hogy még könnyebben meg lehessen őket találni, a térképeket egy szöveges leírással is kiegészítem. Egy-egy cikk, tartalmazni fogja az adott vár rövid történetét és, ha van építészettörténeti ismertetését is, hogy az Olvasó képet alkothasson az általa meglátogatott, épületegyüttes, várrom koráról, a körülötte, s érette zajló csatákról. Tekintve, hogy a cikkeket leginkább turista vezetőnek szánom, így komolyabb történészi és egyéb szakmunkára senki se számítson, ezért holmi lábjegyzetekkel, hivatkozásokkal sem lesznek ellátva. Azonban, hogy az adatoknak más is utánanézhessen, illetve, hogy kifejezem tiszteletemet azok iránt, akiknek művei nékem is oly sokat segítettek, itt közlöm a forrásaimat:

Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji (Zagreb, 1920.),

Mladen i Bojana Šćitaroci: Dvorci i perivoji u Slavoniji – od Zagreba do Iloka (Zagreb, 1998.),

Engel Pál: Magyarország a középkor végén.

S most, a viszonylag hosszúra nyúlt bevezető után, következzen az első célpontunk:

Bellye (Belje/Bilje), Savoyai Jenő herceg vadászkastélya

Bellye települése a Mohács irányából Eszékre utazók számára kikerülhetetlen, hisz a kb. 3200 fős falu, közvetlenül Eszék előterében, kb. 9 kilométerrel északkeletebbre, a Baranya háromszög déli végében található. A falu, a hasonnevű közigazgatási körzet/općina székhelye. Bellye és környéke, tekintélyes számú (kb. 35 %) magyar lakossal bír, amit a kétnyelvű, illetve magyar eredetű utca névtáblák is jeleznek. E síkvidéki, békés hangulatú tájék lakosai mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és turizmussal foglalkoznak, amihez a Kopácsi rét érintetlen természeti környezete adja meg a kereteket.

Tehát nem véletlen, hogy a 17/18. szd. fordulóján, éppen e faluban építette fel vadászkastélyát a kora ünnepelt hadvezére, Savoyai Jenő herceg.

A kastélyhoz, a falu főterén (Jelacsics bán tér) található plébániatemplommal szembeni, keletnek, azaz Hercegszőlősnek tartó úton juthatunk, mégpedig úgy, hogy a főútról (Tomiszláv király utca) a templomnál balra a Petőfi utcára kell lekanyarodnunk (az északról érkezőknek) és kb. 400 métert keletnek kell mennünk. A kastély, illetve parkja baloldalt, azaz északon lesz (GPS.: 45°36’25.19” N – 18°44’32.31 E). A kastélypark délnyugati sarkában nyíló utcácska (Kossuth Lajos utca) elején leparkolhatunk, itt egy hangulatos kiskocsma is található ahol, akár szomjunkat is olthatjuk.

A régi okiratokban először 1212-ben említik meg Bellyét (mint villa Billie), majd 1389-1565-ig a Bellyei család birtokaként. A 16. szd. végén a faluban 120 magyar család élt, ami a török hódoltság következtében a 18. szd. elejére, 16 családra csökkent. Bellye és környéke 1918-ig Baranya vármegye része volt, egyházi szempontból, a plébániája, a pécsi püspökség, baranyai főesperességének volt alárendelve.

A bellyei kastélyt Savoyai Jenő (1663-1736) herceg építette a 18. szd. első harmadában. Nem tudjuk azt, hogy ki volt a tervezője. A feltételezések szerint Johann Lucas von Hildebrand, osztrák építész volt, aki Savoyai Jenő herceg híres bécsi Belvedere palotáját is felépítette. A kastély a kisegítő és a gazdasági épületekkel nagy kiterjedéssel, de alacsony magassággal egységes építészeti képet mutat. Az alaprajza szabályos négyszög, 55,86 x56,89 méteres méretével, 42,26 méteres oldalhosszúságú belső udvarával, a kastély az un. négyszárnyú kastélyok típusába tartozik. A kastély kialakítása, már a felépítésének idejében is egy divatjamúlt reneszánsz-korabarokk szemléletet mutatott, ami azonban az Oszmán császárság határvidékén továbbra is korszerűnek számíthatott. Noha a kastély nem mutat erődítési jegyeket, de a kastélyt körbe, egy árokrendszer övezi. A kastély sáncai szerénynek mondhatók, de hasonlítanak a reneszánsz módi erődítésekre, az un. későközépkori és reneszánsz, síkvidéki, vízi várakra (Wasserburg). Miután a kastélyt egy mocsárba emelték, az építésénél feltehetőleg inkább a katonai,   mint gazdasági szempontok voltak az elsődlegesek. A nehezen megközelíthető kastélyban, Savoyai Jenő herceg csak ritkán tartózkodott.

Jelenleg a kastélyba, a még megmaradt kastélyparkon keresztül, az árokrendszeren átívelő téglahídon és a szerénykialakítású homlokzaton nyíló kapun át lehetett bejutni. A főhomlokzat középső része egyszintes, hét egyszerű ablakkal, kapubolttal, és a kapubolt feletti toronnyal. A kastély középső részének, egyszintes homlokzatán olyan díszítéseket találhatunk, mint pilaszterek, ablakkeretek és tagoló koszorúk. A déli homlokzat oldalsó szárnyai földszintesek és dísztelenek, akárcsak a másik három szárny. Míg a kastély egyszintes része a közelmúltig lakott volt, addig a földszintes szárnyakban gazdasági és kisegítő helyiségek voltak. A kapu udvari homlokzata fölött található Savoyai Jenő herceg hadizászlós címere. A kastély együttesében, egy kápolnát is kialakítottak (valószínűleg 1720-ban), amit a Szeplőtlen Fogantatásban Boldogságos Szűz Máriának (Bezgrešnog Začeća Blažene Djevice Marije) szenteltek fel. A kápolnának 1775-ig közösségi szerepe is volt, míg fel nem épült (1773-75) a falu plébániatemploma, amit szintén a kastélykápolna védőszentjének tiszteletére szenteltek fel.

 A 19. szd. közepén, a kastély körül egy történeti parkot alakítottak ki, mely kb. 8 hektárnyi területet foglalt el. A parkból mára csak a kastély főhomlokzata előtti rész maradt meg, míg az északi részeken sportpályát és játszóteret alakítottak ki.           

A bellyei uradalom egy hatalmas királyi-hercegi birtok volt. A birtok igazgatási központja Bellyében volt található 1827-ig, amikor is azt áttelepítették Hercegszőlősre.
A bellyei földesúri birtokot, a törökök Szlavóniából történő kivonulása után szinte azonnal (1699.) megalapították. Első ura piemonti Savoyai Jenő herceg volt, majd miután 1736-ban örökös nélkül meg halt, Bellye az Udvari kamarára szállt vissza, melynek birtokában maradt egészen 1780-ig. Mária Terézia 1780. május 05-én eladományozta lányának, Mária Krisztinának és férjének, Szász-Tescheni Albert hercegnek. Miután gyermektelenek voltak, Bellyét, Károly Lajos főherceg (1771-1847) örökölte. Károly örököse fia, a Habsburg család Tescheni ágaként, Albrecht (1817-1895) lett, halála után Albrecht testvérének fia, Friedrich (1856-1936) lett Bellye következő ura, egészen az első világháborúig. Az uradalom területének egy része (78 %-a) a Sant Germani béke után a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, a későbbi Jugoszláv királysághoz került, míg a másik része (22%-a) maradt Friedrichnél, a határ túloldalán, Magyarországon. Ez időtől kezdve az egységes uradalom két részre oszlott. A jugoszláviai részét 1920-ban államosították, és úgy is maradt a 20. sz. kilencvenes évekig, a Honvédő háborúig.

A bellyei kastélyban, a legutóbbi látogatásom idején, a horvát állami erdészeti/vadászati hivatal regionális igazgatósága székelt, így a kastély helyiségeit nem lehetett meglátogatni. A kastély belső udvarába is csak hétfőtől péntekig, munkaidőben lehet bemenni, ám kívülről bármikor körbejárható.

Bellye közelében, három további kastély is található. Dárda délen (ma kórház), Hercegszőlős (ma pincészet) északon, míg Laskó (Lug) falunál (Baranya középső részén) található még egy Tikveš-nek nevezett, 20. századi vadászkastély is (kifosztva üresen áll).

Megjegyzés: A képeket Keserű László készítette!